A jelenlegi nemzetállamok léte gátat jelent egy egységes kiutat kereső keretrendszer felállításban, de az is bizonyos, hogy az emberiség jelen állapotában alkalmatlan arra, hogy egy világkormány alá berendeződjön. Annál is inkább, mert akik ezt szorgalmazzák, nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, morállal és eszköztárral, amely szükséges volna ahhoz, hogy egy soknyelvű, soknemzetiségű, különböző fejlettségi szintű, teljesen más elképzeléseket megfogalmazó tömegek igényei között egységet és harmóniát teremtsenek.
Amikor azt mondjuk, hogy „szakrális társadalmi berendezkedés”, sokan elsőre azt gondolják, hogy valamilyen vallási, teokratikus állammodellt képzelünk el. Pedig ez a legnagyobb félreértés.
A ‘Szabadság Alkotmány‘ és ‘Élet Kánon‘ nem vallási alapú rendszert ír le, hanem egy természetes, életközpontú rendet, amelyet az ember belső igazságérzete és a világ rendje ismer fel – nem egyház, nem dogma, nem hitrendszer.
Mi a különbség a vallási szakralitás és a természetes szakralitás között?
- A vallási szakralitás általában egy intézményesített istenképhez, szertartásokhoz, hiedelmekhez, teológiához kötődik. Ilyen például a keresztény egyház által képviselt szakralitás, ahol a szentség forrása Isten, és a szent dolgokat az egyházi tanítás határozza meg.
- A Szakrális Magyarország fogalomrendszere szerint a szakralitás nem vallási, hanem természetes rendi kérdés. Itt a legnagyobb szentség maga az Élet – nem elvont értelemben, hanem konkrétan: az emberi élet, a közösség, a természet, a teremtett világ élő egyensúlya.
- Ez a szemlélet nem rekeszt ki senkit, nem kötelez hitre, nem akar megtéríteni. Ez egy olyan társadalmi modell, ami azt mondja: a legfőbb érték az Élet, és minden berendezkedésnek ehhez kell igazodnia.
Hogyan lehet ezt megérteni, ha eddig pártokban gondolkodtunk?
A pártpolitikai rendszer logikája az, hogy:
- érdekcsoportokat képvisel,
- ideológiák mentén osztja meg a társadalmat,
- versenyben gondolkodik,
- és gyakran háttérbe szorítja az emberek valós szükségleteit.
A szakrális társadalmi berendezkedés ezzel szemben:
- nem ideológiák mentén szerveződik, hanem az élet rendje szerint,
- nem versenyelvű, hanem együttműködő és szolgáló,
- nem pártokban gondolkodik, hanem közösségi felelősségben,
- nem hatalmat akar szerezni, hanem az Életet védi és szolgálja.
Mitől szakrális egy társadalmi rendszer?
- a vezető nem uralkodik, hanem szolgál,
- törvények nem a hatalom megszerzésére, hanem az igazságosság fenntartására születnek,
- az emberek nem „állampolgárok”, hanem lélekkel bíró egyének, akik részei egy közös élő rendnek,
- az egész társadalom a Természet rendjével összhangban működik, nem ellene.
Ez nem vallás, hanem a legtermészetesebb út
A Szakrális Magyarország rendszere nem egy vallásos állam, hanem egy természeti-erkölcsi alapokra épülő társadalmi innováció, amely újra felfedezi azt, amit a modern világ elfelejtett:
‘Az Élet nem eszköz, hanem cél, és amit szolgálnia kell, az nem a hatalom, hanem maga az Élet.‘
Hogyan lehet ezt elfogadni, ha kiábrándultunk mindenből?
Úgy, hogy nem hiszünk el semmit előre. Csak figyelünk. Megismerjük. Megvizsgáljuk. És eldöntjük, van-e benne igazság.
Ez a szakrális szemlélet nem kér tőled vallási hitet, csak azt, hogy merd újra megérezni, mi igaz, mi természetes, mi emberi.
És talán egyszer csak felismerjük: ez az a rend, amit mindig is kerestünk, csak nem neveztük így.
Mi a megoldás?
Az egyetlen megoldás a társadalmi innováció.
Olyan új társadalomszervezési modell elterjesztése, amely a természet szakrális lételveit, a múlt jó társadalmi és morális gyakorlatait, valamint a ma élő emberi társadalmak természetes igényeit is figyelembe veszi, mindemellett hatékony és előremutató.
A múltban a feudális királyságok megbuktak, a kommunizmus és a parlamentarizmus vagy képviseleti demokrácia egyaránt megbukott.
Az egyetlen társadalomszervezési megoldás a pánarchia, amely bölcsesség alapú, meritokratikus, hatékony és értékalapú.
A pánarchia fő jellemzői, a természet létmodelljeibe illeszkedően a demokrácia magasabb szintre emelése a hierarchia kereteibe fogalalva. Tehát a demokratikus fékek és ellensúlyok hatékony rendszere, valamint a duális királyság bölcsesség alapú vezetése és a nép dinamikus, folyamatos kapcsolattartása és együttműködése jellemzi.
A pánarchia az ősrendhez való visszatérés, a népek és személyek önrendelkezésének és felelősségének kiteljesítése mellett. Vagyis a pánarchia állammodellje nem agyonkorlátozza az embert, hanem felemeli a félelemből, kétségbeesésből és hatástalanság érzéséből, ezáltal nemesíti és a józanság jegyében önkorlátozásra készteti.
A bölcsek által igazgatott, meritokratikusan választott tisztségviselőkkel működő államok a társadalom minden szegmensére felhúzó erőt gyakorolnak, pontosan úgy, mint minden sportágban az élsport. Az igaz emberek igazságos döntései társadalmi nyugalmat és megelégedettséget biztosítanak. Az életszínvonal mérőszáma az össznemzeti elégedettségben nyilvánul meg, és ez a túlzásmentes életvitelben, a javak racionális és adott esetben közös felhasználásában érhető tetten. A pánarchia államigazgatási modellje rendet, egyszerűséget, igazságot és békességet szolgáltat.